Szia kedves MIkls,
szp hetet kivnok neked.
Vrnai Zseni: Csodk csodja
Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fszlak milyen boldogok:
jjszletnek, s a bogarak,
azok is mindig jra zsonganak,
a madrdal is mindig ugyanaz,
jjteremti ket a tavasz.
A tl nekik csak lom, semmi ms,
minden tavasz csods megjhods,
a fajta l, s rkre megmarad,
a fld rzi az letmagvakat,
s a nap kikelti, minden jra l:
f, fa, virg, bogr s falevl.
Ha blcsebb lennk, mint milyen vagyok,
innm a fnyt, ameddig rmragyog,
a nap fel fordtnm arcomat,
s felednm minden bmat, harcomat,
lnm idmet, amg lhetem,
hiszen csupn egy perc az letem.
Az, ami volt, mr elmlt, mr nem l,
hol volt, hol nem volt, elvitte a szl,
s a holnapom? Azt meg kell rni mg,
csillag mcsem ki tudja meddig g?!
de most, de most e tndkl sugr
mg rmragyog, s lel az illatr!
Br volna r szavam vagy hangjegyem,
hogy reztessem, ahogy rezem
ez illatot, e fnyt, e nagy zent,
e tavaszi varzslat ihlett,
mely mindig j s mindig ugyanaz:
csodk csodja: ltezs… tavasz
Angyalka.!
|